Kraus Sándorné Soldos Katalin, az Óbudai Platán Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa életének 71. évében 2023. november 1-én elhunyt. Kati több mint 40 éven keresztül elhivatottan, szeretettel dolgozott az olvasókért, pozitív személyisége, életöröme mindannyiunkra nagy hatással volt. A könyvtár és munkatársai szomorúan búcsúznak tőle és osztoznak a család fájdalmában.

 

Kraus Sándorné Soldos Katalin, Kati (1953-2023)

„Sem a halál, sem a gazdája, az Isten nem vesz komolyan bennünket. Erre egy válaszunk lehet, emberhez méltó. Ha mi sem vesszük komolyan őket.” Esterházy Péter

Fájdalommal és megdöbbenéssel értesültünk a hírről, hogy a mindannyiunk által nagyra becsült és szeretett kolléganőnk Kraus Sándorné Soldos Katalin, az Óbudai Platán Könyvtár nyugalmazott olvasószolgálati könyvtárosa életének 71. évében 2023. november 1-én elhunyt.

Halálával az Óbudai Platán Könyvtár meghatározó alakja távozott, aki több mint 40 évig dolgozott az olvasószolgálatban, itt a 3. kerületben.

Kraus Sándorné Soldos Katalin, nekünk, akik ismerték „a Kati” Miskolcon született, sok szállal kötődött a városhoz, és Diósgyőrhöz. Diplomáit Debrecenben népművelő-könyvtáros szakon, majd Egerben könyvtáros szakon szerezte. Közben egy esztétika szakot is elvégzett.

A könyvtárosi munkát 1971-ben Miskolcon kezdte, de már 1975-től a 3. kerületi Goldberger Textilművek Klubkönyvtárát vezette. Kati évtizedekig hűséges volt szeretett könyvtárához, a 3. kerületben működő Textilipari Dolgozók Szakszervezeti Könyvtárhoz. Kitartott mellette jóban-rosszban, többször is együtt költöztek, míg végül Óbudai Platán Könyvtár néven megnyílt jelenlegi helyén, ahol az olvasószolgálati feladatokat még hosszú évekig (2018) ellátta. 2012-től, mint nyugdíjas könyvtáros.

Pályafutása alatt több szépirodalmi alkotást korrektúrázott, fülszövegeket, előszavakat írt. 1996-ban ismertették „Barlangok a művészetben” kutatását Jósvafőn, ami a barlang szó és a barlangkutatás kifejezés előfordulását mutatta be 6 magyar költő munkájában és lexikonokban. 

2012-ben Bibliotéka Emlékéremmel díjazták munkásságát, amit azoknak a könyvtárosoknak adtak, akik irányító, elméleti vagy gyakorlati munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a magyar könyvtári kultúra fejlődéséhez.

Kati azonban soha nem akart több lenni, mint olvasószolgálati könyvtáros. Szerette a közvetlen munkát az emberekkel, szerette a beszélgetéseket, szeretett segíteni. Nemcsak az olvasóknak, de nekünk, fiatal kollégáknak is a pótanyukája, barátnője, segítője volt, ha kellett. Önzetlensége és jókedve határtalan volt. Kimagasló, áldozatos és szolgálatkész szerepvállalásával jelentős mértékben hozzájárult az intézmény töretlen és lendületes fejlődéséhez, példaként szolgálva a jelen és a jövő generációi számára. A magas szintű szakmai munkája, a könyvtárosság iránti elhivatottsága, empátiája méltán tette őt szeretetté és elismertté. Gondjait mindig otthon hagyta és őszinte nevetéssel töltötte meg a termet. Szakmai hozzáértése és emberi példamutatása azóta is kiemeli őt közülünk.

Hajdani munkatársaként, majd későbbi főnökeként, nem utolsó sorban barátjaként fontosnak érzem a megemlékezés közzétételét, bár szerény volt és biztos azt mondta volna, hogy ugyan már nem kell, hagyjad.  

Számomra a sok közös beszélgetés, a Római-part, a kirándulások azt a derűt és életörömet jelentik, ami Katira jellemző volt.

Tudom, hogy mennyire imádta férjét, gyermekeit, unokáit, a családját, és nem utolsó sorban az életet. Kati tudott a mának élni, szerette a jó és igényes dolgokat, legyen az könyv, előadás, zene, színház vagyis kultúra és persze a gasztronómia. A kultúra meghatározó volt mindennapjaiban, minden mennyiségben és formában. Szerette a természetet, szeretett kirándulni, utazni.

Halálával pótolhatatlan űr keletkezett nem csak a családban, hanem a könyvtárunk életében is. Kati kimagasló személyisége volt az Óbudai Platán Könyvtárnak.

Emlékét az intézmény tisztelettel és szeretettel őrzi meg.

Pőcze Márta
Igazgató
Óbudai Platán Könyvtár