Array ( [0] => Array ( [rovat] => 16 [0] => 16 ) ) Óbudai Platán Könyvtár

Budapest Noir

Németh Kriszta és Andok Tamás fotói Kondor Vilmos regényei nyomán

 

Az Óbudai Platán Könyvtár és az Agave Könyvek által szervezett Budapest Noir kiállítás célja, hogy Németh Kriszta és Andok Tamás fotói, illetve kapcsolódó hanganyagok segítségével mutassa be Kondor Vilmos Budapest-regénysorozatának (Budapest noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém, Budapest romokban, Budapest novemberben) sajátos világát.

A kiállított képek hol szorosabban, hol könnyebben kötődnek Kondor Vilmos prózájához, de minden esetben a nagyvárosi élet izgalmas hangulatait, markáns pillanatait jelenítik meg. Mindezt a mai, 21. századi miliőben, olyan díszletek között, mint a nappal hangos, éjjel szendergő terek és pályaudvarok, a lüktető belváros, titokzatos külváros, a labirintusszerűen tekergő utcák és rejtett kapualjak.

***

Németh Kriszta: Szabadúszó színésznő, fiókíró, a Gittegylet.com kulturális magazin egyik szerkesztője, Magánszám című, heti rendszerességgel jelentkező audió-performanszával a magyar podcast szcéna egyik legkorábbi képviselője. Szenvedélye a mobilfotográfia. http://cippo.hu

Andok Tamás: Kommunikációs szakember, kulturális újságíró, a kísérleti fotográfia szerelmese. Képei többnyire nappali és éjjeli streetfotók és különféle szürreális, lírai hangulatú konceptuális sorozatok. http://tamasandok.hu

A megnyitó programja: Rövid felvezető után Németh Kriszta színművész olvas fel Kondor Vilmos műveiből, ezt követően halk, duruzsoló zene és hangjáték kíséretében lesz lehetőség a fotók megtekintésére.

Helyszín: Óbudai Platán Könyvtár - 1031 Budapest, Arató Emil tér 1. (bejárat a Kadosa utcáról)

A megnyitó időpontja: 2014. február 27. 18:00

Közreműködik: Gyárfás Dorka (Agave Könyvek)

Megtekinthető: 2014. március 27-ig

Belépés: Ingyenes

http://budapestnoir.tumblr.com

www.platankonyvtar.hu

https://www.facebook.com/agavekonyvek

 


 


Kondor Vilmos sorai a kiállítás megnyitójára:

“Sok várost megpróbáltam annyira szeretni, mint Pestet. Volt, amelyikkel ez majdnem sikerült is, ám Párizsban annyira keveredik minden, annyi kultúra, annyi örökség, annyi álom, hogy csak részeit bírtam megszeretni, egészét nem. Budapestet szeretni nem választás kérdése volt számomra, ahogy a legtöbb budapesti számára sem az. Néha még odáig is elhajlok, hogy budapestinek lenni legalább annyira meghatározó élmény, mint az ország polgárának lenni.
Nem tudom, mitől és miért van ez, de a regényeimben meg más írásaimban nagyjából mindig erre keresem a választ. Nem mondhatom, hogy megtaláltam volna, hiszen akkor nem lenne miről és kiről írnom. Budapest egy gyönyörű és szennyes titkokkal mélyen átszőtt város, lakói pedig eggyé forrnak városukkal, még ha ennek nincsenek is tudatában. Azt mondják, a bécsiek sportja a panaszkodás. Bárhol és bármikor kedélyes elszántsággal panaszkodnak városukra. Csak éppen okuk nincs valami sok rá, a pestieknek meg van – és éppen ezért panaszkodnak kevesebbet. Tudják, hogy Budapesten élni nem érdem, hanem tudatállapot, egy adottság, amire ha panaszkodik is az ember, nem komolyan teszi, hisz mi értelme van a fülünk vagy a könyökünk miatt nyavalyogni?

Nagyon szeretem a fotókat. A pillanatképeket, a street photographyt, a képriportot. Én magam nem fotózom valami jól, ettől függetlenül (vagy talán éppen ezért) szeretem annyira Németh Kriszta és Andok Tamás fotóit. Mert életlenek, monokrómok, mert ziláltak, mert egymásra épülnek, egymásba mosódnak, mert egy olyasfajta derű és szeretet árad belőlük, amit magam is érzek a város iránt. Ezért állnak ilyen közel hozzám a fotóik, és ezért örültem, amikor elindították blogjukat. Ha Gordon Zsigmond csak annyit ért el, hogy többekkel megszerettette a városukat, és elkezdtek érdeklődni iránta, megérte babrálnom a regényekkel. Megtiszteltetésnek veszem, hogy Gordon Budapestje, az én Budapestem inspirálta őket, ahogy legalább akkora megtiszteltetés ez a kiállítás, noha nem rólam szól, hanem a két fiatalról, a fotóikról, meg erről a szeszélyes, öntörvényű és mindent-látott városról, amelynek igaz krónikása Nádas Sándor volt a Pesti Futár lapjain. Máshol és másról nem írhatta ezt a rövid hírt valamikor a húszas évek végén. Nekem ez a hat sor mindent elmond Budapestről:

„Ez hiányzott.
Egyik estilap hirdetései között olvastam,
hogy a Hársfa-ucában megnyílt a pesti Apacstanya.
Női kiszolgálás és a zongoránál Pirkó Laci ül.
Ez az, ami hiányzott Pesten. Apacstanya.
Most már komplettek vagyunk.”

Kondor Vilmos:
"Azt hallottam, hogy a kiállítás megnyitója nagyon jól sikerült, sokan voltak, és mindenki tetszését elnyerte a világ, amelyet Németh Kriszta és Andok Tamás mutatott be a fotóikon keresztül. Gratulálok nekik a sikerhez, és remélem, lesz még folytatás. A megnyitón ugyan nem tudtam részt venni, de mindenképpen én is meg akarom nézni a fotókat, és mindenkit buzdítok arra, hogy kerítsen rá időt."

 

Budapest Noir képekben

BUDAPEST NOIR: fotók a város titokzatos arcáról

B Ú K F A L O D A: Budapest Noir fotókiállítás

WeLoveBudapest.com: Regények képekben - Budapest Noir

mandarchiv.hu: A megelevenedő noir életérzés