Vékás Magdolna fotográfus művészi munkáját 2000-ben a fotóművészek által elnyerhető legnagyobb állami kitüntetéssel, Balogh Rudolf-díjjal ismerték el. Képeivel számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt már Magyarországon és külföldön egyaránt. Nagy örömünkre szolgál, hogy idén Óbudára is elhozhattuk a cianotípia különleges technikájával készült fotóit.

 

Vékás Magdolna a középiskola befejezése után a Dési Huber István Szakiskola fényképész tanulója volt. 1977-től tíz évig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fotósaként dolgozott. Később hosszú ideig szabadfoglalkozású fotóművész volt, és múzeumok, könyvkiadók megbízására is dolgozott.

Érdeklődésének központjában a régi fotótechnikák álltak, leggyakrabban cianotípiával, albuminnal, sópapírral dolgozik. A cianotípia, mellyel az itt látható képek is készültek, egy olyan fotóeljárás, mely a fényérzékeny felületre rakott tárgyak árnyékát rögzíti. Az 1800-as években felfedezett eljárást más néven kéknyomatnak is nevezik.

Szakmája gyakorlása és oktatása mellett kiállító fotóművész is. 1978 és ’83 között tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, 1985-ben nyert felvételt a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, 1987-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének is tagja.

A művésznő az oktatást 1990-ben az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban kezdte, alkotókör vezetőként, jelenleg is az iskola tanára. Munkahelyén kívül számos fotós iskolában, tanfolyamon tanít fényképezést. 1997-től 2009-ig például a THÉBA Művészeti Szakközépiskolában alkalmazott fotográfia szaktanáraként tevékenykedett. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika tanszékén óraadó, szakterülete a klasszikus fényképészeti eljárások.